A radicchio már külleme alapján is kiemelkedik az endívia saláták közül. Levelei szorosan borulnak egymásra, külső zöld takarólevelei emberi fogyasztásra alkalmatlanok. Ezek alatt bújnak meg az ehető levelek, melyek gyűröttek, színük piros és bordó, csontfehér erezettel. A radicchio saláta enyhén keserű ízű, esetenként grillezik hogy ez kevésbé legyen érezhető, de sajátos ízét remekül lehet ellensúlyozni olívaolajjal, balzsamecettel, mézzel, citrommal, fohagymával, szardellával, sajttal.
Észak-Olaszországból, a Pó völgyéből származik, innen terjedt el Európa szerte. Majdnem húsz fajtája ismert, melyek elnevezéseit azokról a régiókról kapta, ahonnan származnak. A rózsára nagyon hasonlító radicchio féleséget ezért hívják Gorizia rózsájának . Az 1980-as években kezdett népszerűvé válni világszerte. Termesztése itthon is folyik, a nyári szezonban rövid ideig kapható is, de az egész éves ellátást döntően az olasz földek biztosítják.
Nagy mennyiségben tartalmaz A és C vitamint, kiemelkedően magas a foszfortartalma. Antioxidáns értéke magasabb, mint a spenóté, vagy a fekete áfonyáé.
Erősíti az immunrendszert és a csontozatot, magas antioxidáns értékének köszönhetően vértisztító hatású, alacsony kalóriatartalmú növény.
